Gondolatok a „Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban” című vitacikkhez

A hatékonyság és a foglalkoztatás viszonya (ellentmondása) tulajdonképpen évezredes vita témája: mi az ember alapvető természete, mi hajtja tetteiben? Nem tökéletes homo oeconomicus; döntéseit lelki, etikai és filozófiai motívumok is befolyásolják. Az agrárpolitika is erre a tapasztalatra épít. A hatékonyság növelése a mezőgazdaságban (világszerte!) valóban csökkentheti a foglalkoztatási lehetőségeket. Ennek az ellentmondásnak azonban a keletkezési körében igen korlátozott az értelmes megoldása. A magyar agrárpolitika alapvető dilemmája úgy fogalmazható meg, hogy „tudja, mit szeretne”, jövőképében vannak vonzó értékek, amelyeket fokozatosan meg is lehetne valósítani, amennyiben az ország zárt gazdasági-politikai rendszerben létezne. Ám nem vagyunk egyedül! Nemcsak az exportpiacokért, hanem még a hazai fogyasztók bizalmáért (pénzéért!) is meg kell küzdeni. Amíg a világot a határokon átnyúló egyre élesebb globális verseny uralja, addig ez alól a magyar mezőgazdaság is csak részben tudja kivonni magát. Különleges (utánozhatatlan) termékek előállításával, a helyi gazdaság ösztönzésével, a termékjelölési rendszerrel ez a törekvés reális és támogatandó! Az ilyen „hungarikumok” kiskereskedelmi forgalomból való részesedése évtizedek alatt megközelítheti a 20%-ot is. A maradék 80%-kal azonban versenyre vagyunk ítélve. Ennek során pedig tovább szükséges javítani a hatékonysági mutatókat, de ennél is fontosabb teendő a feldolgozottság növelése, az értékesítés és az együttműködés szervezettségének javítása, vagyis a teljes vertikum, a teljes agrobiznisz versenyképességének megteremtése. A mezőgazdasági foglalkoztatottak száma ebben a kívánatos esetben is alig növelhető, de a vertikum egészének eltartóképessége jelentősen javítható! A mai folyamatokban nem a gazdaságméret és a foglalkoztatás kerül szembe egymással, hanem a termelési-tevékenységi szerkezet és a foglalkoztatási esélyek. Nem az a baj, hogy a hatékonyság növelése csökkenti az élő munka iránti fajlagos igényeket a mezőgazdaságban, hanem az, hogy az élelmiszer-gazdaság, a teljes agrobiznisz erősítése, versenyképességének tudatos javítása eddig ezt nem ellensúlyozta! Az élelmiszer-gazdaság, az agrobiznisz fejlesztésével nemcsak a hatékonyság és a versenyképesség növelhető, hanem a kibocsátás és a foglalkoztatás is. Amennyiben tehát a magyar agrárgazdaság stabil, kiszámítható működési keretek között kap néhány évtizedes alkalmazkodási időt, nemcsak a hatékonysági mutatóiban, hanem a nemzetközi versenyben is megállja majd a helyét. Képes lesz intelligens növekedésre. Sőt, a foglalkoztatás bővítésére is! ---------------- Increasing efficiency in agriculture may reduce the employment opportunities. However, the rational solution of this contradiction is limited. Cross-border, increasingly intense global competition dominates the world, from which Hungarian agriculture can only partly withdraw itself. This effort could be supported by producing unique (inimitable) products, by stimulating the local economy, or by product labelling! Such “hungaricums” may reach a retail market share of 20% within decades. However, the remaining 80% will continue to compete. Hence, efficiency needs to be further improved but, more importantly, it is essential to enhance processing and improve the organisation in sales and cooperation, thus create competitiveness in the whole sector, in the whole agribusiness. In this desired case, the number of agricultural workers would increase only slightly, but the supporting capacity of the whole sector could be significantly improved! In the current processes, not the size of a farm and the employment is confronted, but the structure of production and the employment opportunities. The problem is not that the increase in efficiency reduces the demand for labour in agriculture, but this consequence has not been compensated by conscious improvement of the whole agribusiness! Therefore, if Hungarian agriculture had some decades in stable and predictable conditions to adjust, not only its efficiency indicators, but also its position in the international competition would improve. It would reach growth and expansion of employment